Ígértem ugyebár egy olyat, hogy december 30, amikoris ugyebár szilvuplé, jambalaya koncert történt velem, háemhával (elnézést a fonetizálásért), illetve az ő hugáért, aki totál máshogy néz ki, mint ahogy elképzeltem, és valakire tökre hasonlít, de máig sem tudom kire. innen köszönnék nekik: helo.

A faszim (te meg ezt kapod, sajnálom, hiszen nem írhatok csajomat, mert akkor meg lezbikának néznek itt a blog.hu-n és abba belehalnék..még megfontolom pöcsfej) megengedte, hogy elmenjek, mert megfelelőnek találta a zenét, és úgy ítélte ártani nem árthat.

A hely már persze tele volt, igazából el kell mondanom, hogy nem szeretem a szilvuplét, nagyon nem, főleg mert az egyik ismerősöm annyit reklámozza, hogy attól aztán mégjobban pfuj.

off: (Ehh, nem tudok elvonatkoztatni a benjamin buttontól, ahol most épp megtanítottak engem a kaviár és a vodka helyes fogyasztására. Ó, imádom, ahogy a hóban sétálgatnak éjjel, egy üveg pezsgővel és két cuki pezsgőspohárból nyomatják.)

Szóval tele volt a hely, volt egy üres asztal ugyebár, az a kurva szilvia, vagy orsolya vagy.. azaz! alexandra háromfőre le volt foglalva. Mindenesetre leültünk, persze odajött a "törpecirkáló", a szexis-szaxis srác (ahogy gondolom ő definiálja saját magát), hogy azt "pont, épp" az ismerőseinek foglalja. Na most: 1. ő vagy egy olyan srák, aki a csajokért zenél (na jó, ez nem választási lehetőség, hiszen ez egészen biztos) ugyanis az egész szórakozóhelyen, akármerre mentünk, mindig abba a szituéjsönbe botlottunk, hogy épp egy lánycsokor veszi körbe, ő meg nagyban nyomatja, hogy "ja, igen, én fogok ma játszani, aha, igen én vagyok az, de szép melletek van" VAGY 2. csak és kizárólag az ismerősei voltak ott. Hát ilyen is van. Én meg, mint tudjuk nem szeretem az ilyen helyzeteket, mert folyton az ajtót kuksizom, hogy mikor jön az asztal "legális" gazdája, meg milyen ciki lesz. Úgyhogy kierőszakoltam, hogy üljünk át az én helyemre: a pulthoz. Akkor kezdtünk inni. És igazán megnyugtató, hogy 3 nagyfröccstől úgy kidőltem, hogy nem emlékszem a hazavezető útra, csak arra, hogy otthon nagy nehézséget okozott megenni a felmikrózott skótajánlatomat, mindenbe bevertem a fejem, aztán csak eldőltem. Így visszagondolva mondjuk poén lehetett (persze akkor is szakadtam folyamatosan magamon), ahogy bekúszok az ágyba, totál majonézes képpel.

off: "- sleep with me!

       - absolutely!"

still off: Azt meg nem értem, hogy miért mindenki csak azt mondja, hogy david fincher meg brad pitt (jó, tudom, a fight club miatt), de pl a cate blanchett-et senki sem említi. vagy csak nem figyeltem.

Na jó, mostmár két órája írom ezt a fost, és már kurvára fázom, szoval belehúzok. Tehát, a zenére nem nagyon emlékszem, mert azt a két órát, amit ők a wc-n töltöttek, azt mi ivással. Szóval nagyjából feldolgozások voltak, néha olyan volt, mintha senki nem játszana semmit, csak így nyomnák, ahogy az meg van írva. És az "ahogy az meg van írva" itt nem pozitív értelemben van. Amikor persze a köcsög (ó, bocsánat) szaxis szólózott, hatalmas lányvisítás. Ami gondolom a "jópasi" létnek szólt. Ebben az együttesben ez persze relatív, a tagok vagy szőrösek és macik vagy hkarmás lacák, és ő az egyetlen nikkárter.

Aztán. Voltak ott olyan dekoltázsos lányok, akik cigiprómóval nyomulnak. Marlboro-val. És akkor megvilágosodtam megvilágosítottam a világot: olyan van, hogy MarlboroMan, de MarlboroWoman?? És itt ráadásul kettő is volt. Persze nem a feminizmus bezél belőlem, én igen hímsoviniszta egy hölgy vagyok, de azért legyen már igazság.

Illetve az is haszna volt az estének, hogy kitaláltam újabb lehetőségeket, hogy mi legyek, ha megvakulok a kötőhártyagyulladástól. Ami még mindig tart, és nem múlik és parulok. Meg persze amikor az ember lánya kibőgi azokat a gyönyörű szemeit a benjamin button-on, hát az sem segít. Hát igen, tehát vak pultoslány. Vagy belehúzok a zongorázásba, még nem döntöttem el.

Amúgy kurvajól éreztem magam, de részegen olyan huncut és kritikus vagyok (totál hozzáértően persze), hogy muszáj volt.

más

Jaj, megvan! Végre! 2009-ben megtanulok magassarkúban járni. Köszönöm. És még kevesebbet költök kajára. Mármint összesen kettőnkre. De mr wallace-t kihagyom belőle, akkor is, ha egy idő múlva majd úgy fog kinézni, mint névadója.

És úgy szeretnék egy kisebb lakásban lakni. Ahol jó a szigetelés. És meleg van. És wifis a netem. És ott jó. A macska sem veszne el olyan sokszor. És szellemek sem lennének.

És most elhúzok aludni, mert eddig jól álltam a tanulással, de kedd-szerda-csütörtök 3 szóbeli így zsinórban, és hát.. kezdek szarul állni.

Szóval tessék pupák. Meg többiek, akik méltónak találtattatok arra, hogy eme igen becses blog folytatásában részesüljetek. És ez nem az egoizmus, ami szól belőlem, csupán a realitás.

Hú bazmeg mennyit írtam, ide asszem először és utoljára.